Berecz Máté

Álmomban Messzi megérintett. Szeretem őt, mert hatalmas szárnyaival bárhová el tud repíteni. Most is azt kérdezte, mint mindig:

-        Merre jártál ma?

-        Az iskolában voltam egész nap. – Erre ismét megérintett. Ez volt a jel az indulásra, a  szárnyalásra.

-        És mit láttál? – kérdezte Messzi.

-        Az iskolánk a város szélén állt, körülötte hatalmas zöld mező. Iskolabusszal érkeztem,

mint a város összes kisiskolása. Mert iskola már nem volt a belvárosban, mindenki itt tanult.

-        És a suli után hova mentél? – kérdezte Messzi.

-        Anyuékkal Tapolcára; amíg én gördeszkáztam, a testvérem és anyu az aquaparkban

kikapcsolódott.

-        Hová épült az aquapark?

-        A szabadtéri fürdő helyére. Mellette van a göripálya! Szuper! – feleltem. Képzeld

Messzi, biciklivel mentünk, mert autót már csak a legnagyobb utakon lehet használni! Az egész város zöld, tele van fákkal, parkokkal.

Szerettem volna még utazni Messzivel, de közbeszólt az ébresztőórám. Szomorúan felébredtem és egész nap az estét vártam, hogy utazzak Messzivel.

Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola

3. b. osztályos tanuló

 A rajzokat Xu Dávid (Komlóstetői Általános Iskola 3.a. oszt.) és Balogh Dániel (Kaffka Margit Általános Iskola 3.a. oszt.) tanulók készítették.