A Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány által életre hívott program mottója: a program egy "Lehetőség-csomag azoknak, akik nem a sült galambot várják. A többiek beszéljenek a galambbal..."

A program előkészítése 2010. márciusában indult, amikor is az alapítvány munkatársai összeállították azt a pályázati csomagot, melyet a Nemzeti Civil Alap aztán támogatásra érdemesnek tartott. A patrónus program első szakasza, az "Utolsókból az elsők" fantázia címet viseli, utalva arra, hogy a felzárkóztatás, a hátrányok leküzdése, a hátsó sorokból az elsőkbe való jutás egy nagyon hosszú folyamat, mely a gondolkodási mechanizmusok átalakításával, felfogásbéli és hozzáállásbéli kérdések megváltoztatásával kezdődik. A program nem kifejezetten gazdasasági hátrányok és szociális előnytelenségek megszüntetésére jött létre, hiszen ezek kezelése igen összetett és magas szintű probléma. Az alapítvány helyi szinten próbál változást elérni, nem vállalkozik többre, mint hogy apró lépésekben érjen el megfontolt, de gyökeres és reményi szerint maradandó változásokat. Az apró lépések azt is jelentik, hogy a látványos, nagy hírértékű változások nem ennek a projektnek a részei, hiszen most sokkal inkább belső és szellemi átrendeződésekre van szükség.

A program megvalósításához sikerült helyi partnereket is találni, így a több oldalról is megtámogatott elképzelések nagyobb valószínűséggel lesznek megvalósíthatók. Elsősorban a kultúra szerepének és fontosságának tudatosításával, a művészet eszközeivel operál a projekt, felhívja a figyelmet a helyi identitás és lokálpatriotizmus kialakítására, s ebben a közösségfejlesztő szerepben hangsúlyozza azok felkarolásának fontosságát, akik nem tulajdonítanak jelentőséget a helyi értékeknek, nem ismerik azokat s ezáltal nem tudnak a közösség életébe sem bekapcsolódni.

A patrónus program lényege a későbbiekben, hogy a patronált nem áll egyedül, hanem az aktív közösség frissen belépő szintén aktív tagjaként magától a közösségtől kap feladatot. A patronált közösségre irányuló passzivitása  megszűnik azáltal, hogy megkapja a lehetőséget egyrészt a saját, másrészt a helyi értékek felfedezésére, a közösségi tudás elsajátítására. A program kinyit egy ajtót, melyen tetszés és szabad választás szerint be lehet menni, s a kijelölt folyosót végig lehet járni. A folyosóból nyíló szobák a program egyes elemei, szakaszai és részei, s mindenki eldöntheti melyikbe akar bemenni, melyikbe akar bekapcsolódni. A program csak akkor sikeres, ha a résztvevő önként, a saját meggyőződéséből válik a részesévé.